Mivel találkoznál, ha közénk jönnél? Íme:

Az első, és a legfontosabb, ami miatt még ateistáknak is tudom ajánlani, hogy jöjjenek közénk: saját történeteink elmesélése. Ez indulhat úgy, hogy feltesszük a kérdést: Hogy vagy? S aztán mindenki elmeséli, mi történt vele azóta, hogy nem találkoztunk. Örömeit, bánatait, kétségeit. Nem oktatjuk ki, ez nagyon fontos! Ha nem akarja, nem kommentáljuk a hallottakat, elfogadjuk, hogy neki most az kellett, hogy kimondhassa mások előtt, amit kimondott. Olyanok előtt, akikben meg mer bízni; mert ami elhangzik, az köztünk marad, ez alapszabály. Aki ezt nem tudja betartani, vagy nem akarja, az nem való közénk.

De meg is beszélhetjük a felhozott témát. Mindenki, akinek van, elmondhatja a véleményét. Őszintén, lehetőleg tapintatosan. (Persze ezek elvek, azért ilyen tökéletesen nem mindig működik a közösség.)

Mindenki meghallgatja a többieket, és lehetőleg megosztja a saját történetét. Ez is fontos: nem csak meghallgatni (ami szép és nagy teljesítmény, főleg mai világunkban), de megosztani is. Levetni álarcainkat, megnyílni mások felé. De ez nem kényszer! Ha valakinek olyanja van, vagy még új, és idegen neki a közösség, el tudjuk fogadni, hogy ő most zárt marad felénk.

Ezután jön az ima. Először Szentírásolvasás, és a kapottak megosztása. (Hétlépéses módszerrel dolgozunk) Aztán közös ének, majd egymásért közbenjárás. Ezeket nem részletezem, akit érdekel, írja be ide kommentbe, neki leírom alaposabban is. Itt én (és nem a közösség, ők lehet, többet várnak el) annyit kérek minden érdeklődőtől, hogy csendben bírja ki, míg végzünk. De hozzá is szólhat, mint erre volt már példa. Jó kis beszélgetés lett belőle.

Ennyi. Nők nincsenek köztünk, ennek oka van: jó, sőt szükséges néha a férfiaknak kicsit magukban lenni. Állítólag akkor emberként tudnak viselkedni. Ha már nő is van, akkor előjön belőlük a hím. Természetesen, ha egy nőt érdekel, mit is csinálunk, akkor tarthatunk nyílt alkalmat, és jöhetnek feleségek, szülők, gyerekek (12 év alatt igazán fiúk se jöjjenek, még nem nekik való.)

Érdeklődni: eposzegy@gmail.com, nálam lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.