Valamikor úgy gondoltam, hogy nekem kell otthon a főnöknek lennem. Olvastam egyházam (katolikus vagyok) tanítását, amely arról szólt, hogy férfi és nő egymás mellé van rendelve. "Ez hamis!", háborodtam fel. "A Biblia azt írja, hogy a nő a férfi alá van rendelve."

Úgy éreztem, megfosztanak valami fontostól, és nem adnak cserébe semmit. (Korábban ugyanezt éreztem, amikor az emancipációval találkoztam, és az ezzel megegyező tant tanított.)

Aztán jött a férfiközösség, a Keresztény Férfiak Társasága. Itt vezető lehettem, ma én szervezem a Liguori Szent Alfonz csapatot Kőszegen. És már nem fáj az emancipáció. Jó megint férfinak lenni.

Történetünkről akarok itt írni, mindarról amit megtettünk, amit tervezünk, és ami történt velünk. Hátha irányt mutat és erőt ad másoknak ez a kis krónika.

Zoli

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.