Májusban megtartottuk a második akciónkat: szalonnasütést óvodásoknak,illetve kísérő szüleiknek.

Azt már megtanultam, hogy a plakátolás nem sokat ér, azok jönnek leginkább el, akiket személyesen meghívok. (Sajnos egyedül, mivel Gyuri bácsi csak hétvégén van itthon, különben Bécsben dolgozik. Per pillanat ketten alkotjuk a közösségünk aktív magját, a többiek csak olyan tingilingik, számítani nem igazán lehet rájuk - gondolom még nem hatotta át őket az ügy (kibontani a férfilét lehetőségeit, és megtenni kötelességeit)szépsége.)

Ezúttal a lebonyolítás is rám várt, mert Gyuri bácsi családi programon volt, és a család az első, ez nem is lehet vitás.

Izgultam, még soha nem szerveztem meg semmilyen eseményt, nem is bonyolítottam le, ráadásul egyedül...

Nem voltunk sokan, két ismerős jött el, kicsi gyermekeiket hozva. A szalonnasütés

remekül sikerült (itt köszönöm meg szüleimnek, hogy biztosították a helyszínt nekünk.) Botond és Péter rendkívül kultúráltan, jóindulatúlag állt a kis eseményünkhöz. Segítettek, kérés nélkül a lebonyolításban - székek és asztalok kicipelése, majd a végén vissza, tűz gyújtása, eloltása, gyerekek irányítása, stb.) Ritka érett partenereim voltak.

A hangulat jó volt, beszélgettünk mindenféléről, katonaságtól kezdve feleségeink számunkra furcsa dolgairól. (pl. Egyikük nekiáll otthon takarítani. Férje megkérdi: segítsen-e? "Nem kell", jön a válasz. Férj tévézik, abban a tudatban, hogy ő megtette a magáét. Asszonyka egy idő múlva kiborul, hogy mindent neki kell csinálni, ez így nincsen rendjén, stb. Ki érti ezt?)

Vagy ki gondolta volna, hogy a mákostésztára tett plusz mák és cukor micsoda segítő erőket szabadít fel a bevonult katonák közt? Péter volt szakács, ezt ő mesélte, mint ahogy azt is, hogy milyen ételt adott akkor, amikor senki nem volt hajlandó menni mosogatni hozzá. Lett segítsége rögtön! Elvégre senki sem szereti, ha zsíros vizet kell ennie húsleves helyett.

Hazafelé Botond örvendeztetett meg egy apró szívességgel, ami akkor nekem sokat jelentett. Tolta a biciklimet, így én a nyakamba tudtam venni a fiamat. Mivel keveset tudok velük lenni (én is külföldön dolgozom, és csak két hetente járok haza), ez akkor nekem nagyon  jól esett. Tudtam játszani egy keveset a Bálintommal.

Ennyi; jó volt, szép volt, őszre megint van tervünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.